2 évad 1 fejezet.

Sziasztok!  Hát igen. Itt a várva várt rész. Annyi támogatást kaptam tőletek miután bejelentettem hogy folytatom! Eszméletlenek vagytok. Annyira örülök,hogy egy két kedves olvasómmal jóba lettem.
Tehátt itt az új fejléc. Remélem tetszik nektek. Nem megszokott az biztos.
És íme a 2.évad 1 része. Amit annyian vártatok hogy hihetetlen. Ha tetszett kérlek kommentben jellezzétek. Jó olvasást.
Ui: ezt a részt egy eszméletlenül aranyos olvasómnak küldöm. Sárközi  Nettinek. Remélem tetszik a rész:)

Üres. Sötét. Ezzel a két szóval tudom elmondani az elmúlt két hetemet. Fogalmam sincs mitörténik.  Két hete úgy élem napjaimat,hogy fekszem egy ágyban. De nem tudom hol. A szemeimet képtelen vagyok kinyitni. Ólom súlyuak. A gondolataim visszajöttek néha néha. Rengeteget aludtam. De ma kinyitottam a szememet. Kipattantak. A hirtelen fényre szemem él kaptam volna kezem. Ha nem lettem volna egy kórházi ágyhoz kikötözve. Értetlenkedve néztem körbe. A hófehér szobában egyedül voltam. Túlzott fertőtlenitő szag áramlott a levegőben. Utálom a kórházakat. Próbáltam kicsúsztatni kezeimet, majd rángatni. Esélytelen. Ki tudja mi van a többiekkel? Justin, Kendall Ryan. -Ryan.-mondtam ki hangosan. Egy könnycsepp gördült végig arcomon. Hiszen meghalt. Két hete mást sem csinálok csak ebben a büdös szobában vagyok. Nem tudom mivan a külvilággal. A szeretteimmel. Lépteket hallottam az ajtó felől. Gyorsan csuktam be szemeimet,nehogy az illető megtudja,hogy magamnál vagyok. Hallottam az ajtó kattanását ahogy bezárja az ajtót maga mögött. Elindult felém. Elég volt egy kis szellő,hogy finom férfias illatát felém irányítsa. Egyből tudtam ki ő. Szívem vadul dobogni kezdett. Karom libabőrös lett. Kihúzta az ágyam melletti széket és leült. Ujjaimra kulcsolta ujjait. Majd megköszörülte torkát. Igen. Ez Justin.
Hatalmas öröm uralta át lelkemet és testemet. A tudat,hogy jól van könnycseppet hullajtott belőlem. A megkönnyebülés érzése. Rászorítottam kezére. És végre. Megtört a jég. Megszólalt.
-Hails te ébren vagy.-hallottam kíváncsi örömteli hangját. Abban a pillanatban pattantak ki szemeim és kezdett el patakokban folyni a könnyem.
-Justin.-suttogtam. Elsem hittem,hogy tényleg ő az. Óvatosan fölémhajolt és megcsókolt. Gyengéd volt. Úgy beletúrtam volna hajába. De nem tehettem.
-Kérlek szabadítsd ki a kezem.-néztem rá könyörgő tekintettel.
-Nem tehetem. Kárt tehetsz magadban. És másban is.-mondta halkan.
-De miért?
-Nem emlékszel semmire?-kerekedett ki a szeme.
-Semmire. Annyit tudok,hogy két hete szenvedek.
-Bár két hét lenne Hails.-mondta szomorú mosollyal az arcán.
-Tessék?
-Több mint 3 hónapja fekszel itt. Lehet két hete jött vissza az elméd. De 3 hónapja mindennap azzal a reménnyel jártam be,hogy ma már fent leszel. Egyre jobban féltem,hogy elveszítelek,hogy meghalsz. De ma itt vagy. Újra velem vagy.-szorított rá kezemre.
-Három hónapja?-akadt el a lélegzetem.
-Mennyire emlékszel?
-Annyira,hogy Ryan meghalt. Ennyi maradt bennem.
-Miután megvolt Ryan temetése ráálltam a dologra. Kiakartam csinálni az egész bandát. Jött egy alkalom. Mondtam neked,hogy maradj otthon. De te féltettél. Azt mondtad nem akarsz elveszíteni. Utánam jöttél a tudtom nélkül. Elkaptak. Próbáltalak kimenteni de berobbant az épület. Nekem csak a testrészeim zúzódtak amik már jol vannak. De te rosszul estél. Bevágtad a fejed. Az elején ébredeztél. Állandóan kiabáltál nem voltál magadnál. Lekötöztek. Aztán rengeteg nyugtatót és altatót adtak. Azt hittem ebbe halsz bele. Hetekig meg sem mozdultál. Alig vettél levegőt. Nem adták már a nyugtatókat sem. Azt mondták kómába estél. Aztán az orvosok azt mondták,ha még egy hónapig nem kelsz fel levesznek a gépről. Minden este imádkoztam érted. Nem akartalak elveszíteni.-csuklott el a hangja.
-Justin.-suttogtam. Rám emelte könnyes tekintetét. Sosem nézett még rám így. Engedd el a kezem.
-Nem tehetem Hailey.-mondta halkan.
-Bízol bennem?
-Igen.-nézett egyenesen a szemembe.
-Akkor engedj el. Jól vagyok. Nem teszek semmiben sem kárt. Pár pillanat habozás után kioldotta a csuklómat szorító pántot. Egyik kezemet arcára simítottam másik kezemmel pedig tarkójához nyúltam és magamhoz húztam.
-Köszönöm.-suttogtam két csók között.
Az orvos bejött ellenőrizni. Azt hitte halucinál. Nem hitte,hogy felfogok épülni. A vicces az,hogy semmi fájdalmat nem érzek már.
-Hát Ms.Baldwin. Már most elhagyhatja a kórházat.-mosolygott kedvesen rám a főorvos. Semmi kedvem nincs ebben a büdös kórházi ágyban vergődni. Szerencsére Justinnál volt ruha amit fel is tudtam venni.
-Annyira örülök,hogy újra velem vagy.-pillantott rám majd vissza az útra.
-Én is nagyon örülök.-mosolyogtam. Comombra simította egyik kezét. A hideg futkosott a hátamon. Annyira jó érzés,hogy hozzámér. Mikor a házhoz értünk rengeteg érzés támadt fel bennem. Annyira hiányzott. Boldog voltam. Azonnal szobám felé indultam. Amint beléptem biztonságban éreztem magamat. Otthon vagyok! Rádöltem ágyamra és pihentem. Csak az óra kattogását hallottam. Mintha az agyam kikapcsolt volna. Arra eszméltem fel,hogy besüppedt az ágy. Kinyitottam szemeimet és azonnal két gyönyörű mogyoróbarna szempárral találtam szemben magam.
-Mit szeretnél?-túrtam mosolyogva hajába. Nem válaszolt. Rámvillantott egy sunyi mosolyt és a fülemhez hajolt.
-Eszméletlenül kívánlak Hailey.-suttogta rekedtesen. Hangja hallatán nyögtem egyet és lerántottam róla a pólót. Halkan felkuncogott majd nyakamnak esett.
-Édes istenem.-nyöszörögtem. Minden érintésénél egyre jobban éreztem,hogy felrobbanok. Annyira akartam őt. Annyira,hogy észre se vettem,hogy valaki már vagy fél órája csönget a bejáratnál.
-Justin.-toltam le magamról. Nézd meg ki az.
-Tud várni.-csókolt meg újra.
-És te is tudsz.-nevettem fel. Kilökdöstem az ajtón majd felkaptam magamra a pólót. Megkerestem telefonomat. Rengeteg értesítésem jött. Smsek. Nemfogadott hívások. Kendall aggódó üzenete. Zayn üzenetei. Aztán  találtam egy privát számos üzenetet. Nem tudtam elkezdeni olvasni,mert Justin megjelent az ajtómba. Idegesnek tűnt.
-Mi a baj?-nézek rá összevont szemöldökkel.
-Látogatód jött.-mondta komoran.
-Kendall?-csillant fel a szemem.
-Nem. Nem Kendall. Szerintem vegyél fel nadrágot. Csak én nézhetem a csinos kis fenekedet.-mosolyodott el halványan.
-Igen is kapitány. Kikerestem egy rövidnadrágot a szekrényemből és felgumiztam a hajam. Mire megfordultam Justin eltünt. Nyugodtan slattyogtam le a lépcsőn. Háttal állt nekem egy srác.
-Khm.-köszörültem meg torkomat. Justin átnézett a srác válla felett aki szép lassan megfordult. Szemeim kikerekedtek. A szívem ezerrel dobogott egyszerre volt melegem és egyszerre rázott ki a hideg a pillantásától. A kezem és a térdem remegett. Mintha a múltba csöppentem volna. Előttem állt a régi nagy szerelmem. Változott? Teljes mértékben. Jól néz ki? Pokolian. Tengerkék szemével enyéimbe nézett.
-Jó látni Hailey.-szólalt meg az oldal mosolyával amit annyira imádtam. Eddig azt hittem képzelődöm. De nem. Teljes nagyságban áll előttem Damon Salvatore.

2. Évad szereplők

 20.000 megtekintés örömére!!! 

 VISSZATÉRTEM! 

Tudom igen késtem. De rengeteget gondolkodtam mit és hogyan írjak. Egy hónapja nem hittem volna,hogy készülőben van egy új történet a fejemben. De ezekben a hónapokban sikerült kikapcsoljak. Átgondolni mit is akarok írni. Mit akarok nektek kedves olvasóimnak nyújtani. Mert TI srácok. Ti adtok nekem erő ehhez. Sokat gondolkodtam a Sweet Hellen. Annyi pozitív véleményt kaptam. Építő kritikákat. Nem tudtam, hogy ennek most véget kell érnie vagy folytatnom kell-e. Azt hittem új blogot akarok kezdeni... Aztán bevillant. Nekem nem új blogra van szükségem. Hanem ennek a folytatására. Mert kell. Mert ahogyna vége lett úgy nem fejeződhet be. Nem lenne veletek szemben korrekt. Hisz annyit segítetek. Annyira inspirálóak vagytok. Köszönöm és szeretlek titeket!

Lett szereplő változás amit itt majd mindjárt képpel együtt olvashattok. Az első fejezetet kifogom rakni amint megkapom az új fejlécet. Már készülőben van,de még én sem tudom milyen lesz. Csak az elképzelésem van meg. Kíváncsian várom.  A legjobb barátnőm már olvasta az első fejezetet.Olvasott gondolatokat,hogy miket fogok beleírni, részleteket.  Ő odáig volt érte. Nagyon remélem,hogy tetszeni fog nektek és örömmel fogjátok olvasni. Hamarosan tehát,

Sweet Hell 2. Évad !!!

 Főszerepben:

 

Név: Hailey Baldwin

Kor: 19

Lakhely: Boston 

 Név: Justin Bieber

Kor: 22

Lakhely: Boston 

 Mellékszerepben:      

  

Név: Kendall Jenner

Kor: 20

Lakhely: Boston

 Név: Zayn Malik

Kor: 23

Lakhely: Boston

Név: Elena Salvatore

Kor:20

Lakhely: Boston  

   

 Név: Damon Salvatore

Kor: 23

Lakhely: Boston 

 

15.fejezet. Ėvad záró.

Kedves olvasóim! Nagyon szépen köszönöm,hogy  2015ben is velem voltatok. Nagyon hálás vagyok,hogy mikor nem tudtam mit kezdjek a Sweet Hellel és az is felmerült bennem,hogy abbahagyom, TI akkor is itt voltatok. Nagyon hálás vagyok nektek. Nem hagytátok veszni a blogot. Ezáltal engem sem. Mindig itt voltatok. Tényleg nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak. Úgy érzem egy nagy család vagyunk! Némelyikőtökkel nagyon jóban vagyok. Remélem jövőre még több kedves olvasómat ismerhetem meg.  Remélem ezzel az évadzáró résszel meglesztek elégedve. Elég sokat dolgoztam mostanában evvel a bloggal. De úgy látom megérte. Akinek majd lesz kedve nyugodtan irja le erről az évről a gondolatai. Hogy mely rèszek tetszettek. Esetleg mit vártok tőlem. Mindenkinek Boldog Új Évet  kivánok  és  Sikerekben gazdagok legyetek 2016ban is. Ne felejtsétek.  Februártól!!! Indul a második évad! Számítok rátok. Szeretlek benneteket. Jó olvasást. Sziasztok!

-Ilyen hamar itthon?-mosolygott anya. Aztán amint meglátta,hogy a sminkem elfolyt és patakokban folyik a könnyem utánam futott fel a szobába.
-Kicsim mi a baj? Mi történt?-nézett aggódva.
-Vi-Vissza jött.-sírtam még jobban.
-Ő?-kerekedett ki a szeme.
-Igen.-temettem fejemet a párnába.
-Kicsim shhh. Nyugodj meg. Semmi baj.-szorított magához.
-Hagy maradjak egyedül. Kérlek.
-Kicsim. Üzleti útra megyek este.-mondta szomorúan. Nem akarlak itthon hagyni.
-Megleszek. Ígérem. Majd átjön Chanel. Minden rendben lesz.-mosolyogtam anyára.
-Rendben nyuszi. Akkor én megyek pakolni.-nyomott homlokomra puszit.
Én ezt nem tudom elhinni. Visszajött. 3 hónap után. Minek? Mi értelme? Nem akarom,hogy itt legyen. Elegem van belőle. Tovább tudtam lépni. Nehezen. Sok fájdalom árán. De sikerült. Vagyis, azt hittem. De amikor megláttam. Megváltozott. Határozottan. Haja oldalt lenyírva felül hosszúre meghagyva és szőke. Már nem volt fülében fülbevaló. Stílusa is másabb lett. Egy fehér trikó volt rajta egy ujjatlan piros fekete kockás ingel. Egy farmer nadrág ami mindkét térdénél kivolt szakítva. És egy valamilyen Nike cipő. Szeme,az még mindig hatással volt rám. El kell felejtsem. Muszáj lesz.  Kettőt csengett a telefonom és Chanel neve jelent meg a kijelzőn.
-Hm?-szóltam bele.
-Gyere vissza a suliba. Itt van a táskád meg minden.
-Jó megyek na.-mondtam fáradtan.  20 perc alatt a suliban voltam. Még óra volt. Gondoltam nem megyek be. Elsétáltam szekrényemig és kivettem táskámat.
-Lógunk Lógunk?-hallottam meg hangját
-Ne gyere közelebb.-fordultam meg.
-Hiányoztam?-nevetett fel.
-Cseppetsem.-mosolyogtam.
-Hallottam megváltoztál mióta elmentem. Állandóan iszol bulizól. Mi lesz ebből cica?
-Megtennéd,hogy nem beszélgetünk? Nem az volt,hogy felejtselek el?
-Nem sikerült gondolom.-vigyorgott.
-Megvoltam nélküled.
-Eltudom képzelni mennyire.-nevetett.
-Mit akarsz?
-A drága Chaneledet perpillanat elkapták. Gondolom nem akarod hogy megöljék.-vigyorgott gonoszan.
-De Chanel hívott,hogy jöjjek be ide.
-Az nem ő volt.
-Jézusom. Hol van? Bieber nyögd ki.-lettem ideges.
-Csak nem szívességet kérsz tőlem?-húzta fel szemöldökét.
-Mond el hol van.-mentem hozzá vészesen közel.
-Tudod. Jól nézel ki. Jött felém mire én a falnak mentem neki. Fejem mellett megtámasztotta kezét.
-Félsz?-nézett szemembe.
-Nem tudok már tőled.-vettem mély levegőt. Gyomrom akaratlanul is görcsberándult.
-Akkor miért remegsz?-hajolt közelebb. Belenéztem szemébe. O basszameg. Nem felejtettem el.
-Tudod. Még mindig szeretlek Lily.-nevetett fel. Csípőmnél fogva magához rántott.
-És az a vicces,hogy te sem tudod titkolni az érzéseidet. Lenézett számra. Lassan arcomhoz hajolt. Megcsókolt. Csókja ugyan olyan tökéletes volt mint 3 hónapja. Abban a pillamatban csengettek ki. Mire kinyítottam a szemem már Justin nem.volt itt. De egy cetli volt a földön.
"24órát adok,hogy meggondold magad.-Bieber"
Azonnal hazaindultam. Anyu nem volt otthon. Nem tudom hova ment. Talán már elindult arra a tárgyalásra. Nem tudom,hogy higyjek e Justinnak. Annyiszor átvert. Mi van ha nem is rabolták el. Megpróbáltam hívni Chanelt. Kivan kapcsolva. Gondoltam holnap reggelig várok. Megnéztem egy filmet majd lefürödtem és elmentem aludni. Reggel telefonom csörgésére ébredtem. Kinyomtam majd elmentem felöltözni. Megpróbáltam hívni Chanelt. Ki van kapcsolva. Pánikolva kerestem meg Justin nevét és azonnal hívtam.
-Tudtam,hogy hívni fogsz.-szólt bele.
-Hova menjek?
-Érted megyek.-nyomott ki. Felöltöztem utcai ruhába. Csináltam egy kávét. Abban a pillanatban amint megittam két dudálast hallottam. Justin volt.
-Hova megyünk?-szálltam be.
-Majd meglátod. 20 perc utazás után megálltunk egy lepukkant épület mellett. Elindultunk be. Az egyik szobában megláttam,hogy Chanel fekszik a földön.
-Mit tettél vele?-indultam meg Justin felé.
-Nyugi kislány. Csak nyugtató. Vedd úgy,hogy alszik.-kapott el hátulról egy hegyomlás.
-Hova viszel?-léptünk be egy szobába.
-Mivel megmentettem drága barátnőd életét ezért elvégzek rajtad egy rutin vizsgálatot. A szobában volt még egy 20 év körüli srác.
-Kérlek vedd le a pólódat. Mivel nem vagyok szívbajos gyorsan lehúztam magamról.
-Nemrossz.-nézett végig rajtam a fiú. 2 tapaszt tett a mellkasomra.
-Üllj le ide.-mutatott a székre.
-Kérdéseket fogsz kapni neked meg válaszolnod kell.-lépett mögém Justin.
-Honnan tudod,hogy őszintén fogok válaszolni?-kérdeztem  vigyorogva.
-A gép sípolni  fog ha hazudsz nekem. És ezért.-nyomta csípőmnek pisztolyát.
-Mehet.-biccentett a fiú.
-Mit csináltál amikor elolvastad a kórházban a levelemet?
-Örültem.-vágtam rá. Justin erősebben nyomta csípőmnek a pisztolyt. A gép sípolt.
-Sírtam és ki voltam borulva.-mondtam gyorsan.
-Érzel valamit Ryan iránt?
-Csak barátságot.-a gép csendben maradt.
-Szoktál mesztelenül aludni?-kuncogott a fiú.
-Ez mi féle kérdés?-ráncoltam szemöldököm.
-Megválaszolandó.-mondta Justin.
-Nem. A gép őrült sípolásba kezdett mire  két fiú felnevetett.
-Még hány idióta kérdésed lesz?-forgattam szemem?
-Úgy tervezem még kettő.
-Remek.
-Ha pár percen belül egy maffia összecsapásban lenne részed elmenekülnél?
-Miféle kérdés ez?
-Elég valóságos.
-Feltételezhetőleg igen. Biccentett.
-Utolsó kérdés.-hajolt közel. Lefeküdnél újra velem?
-Soha.-vágtam rá. A gép őrülten hangos csipogásba tört ki. Justin elvigyorodott.
-Ennyit akartam tudni. Öltözz fel.-dobta nekem pólómat. Idegesen vettem fel.
-Mostmár elengeded Chanelt és én is elmehetek?
-Drága barátnődet éppen most viszik haza. De te maradsz. Még dolgom van veled.
-Mi dolgod?
-Főnök itt vannak. Túl erőben vannak. 40en jöttek.
-Semmi probléma. Tudom mit fogok csinálni. Minden rendben lesz. Ekkor egy hatalmas robbanást lehetett hallani. A fal kirobbant. Fegyveres emberek jöttek be. Nem ijedtem meg kicsit sem dehogy.
-Justin.-fogtam meg kezét. Félek.
-Minden rendben lesz.-nyomott lágy csókot ajkamra.
-Ohh Bieber rád talált a szerelem?-nevetett egy idősebb férfi a csapat élén.
-Jaxon. Jó ujra látni.-bicentett Justin.
-Úgyszint Bieber. Ha már múltkor nem tudtalak megölni remélem most sikerül.
-Nyugalom. Szerintem meg tudunk eggyezni.-nevetett fel. Biccentett a nagy darab testőrnek. Mögöttünk felnyílt a vas fal. Egy hatalmas csapatot láttam meg. Lehettek vagy 50-en. Az élükön megláttam. Ojaj. Ryant
-Hát te is?-kerekedett ki a szemem.
-Sose kérdezted.-motyogta halkan. Csalódottan fújtam ki a levegőt.
-Most mi lesz?-nézek Justinra.
-Megoldom. Nyugi. Elengedte a kezemet majd átölelte derekamat. A csípőmhöz nyomott valamit. Ráerősitette nadrágom.
-Használd ha muszáj.-suttogta fülembe és elengedett.
-Bieber ne húzd az időmet. Nem teljesítetted azt amit kellett volna. Nem szállítottad nekem ki a drogot és nem ölted meg a főnököt.
-A drog itt van. És jobb dolgot ajánlok fel neked.
-Igazán? És mit? Annyi mindent ígértél. Nem tudok benned bízni Bieber.
-Itt van a kulcs.-mondta Justin.
-A kulcs? Igazán? És hol?
-A lány a kulcs.
-Oh vagy úgy. Hozzátok ide.-biccentett a gorilláinak mire elindultak felém. Justin mögül két férfi lépett ki akik fegyvert tartottak a gorillákra.
-Ne olyan hevesen.-mondta Justin. A lány marad.
-Nem jó üzlet ez Bieber. Nekem a kulcs nem elég. Kell a lány. És a te halálod is.-szegezte Justinra a fegyvert.
-Ryan Justin mellé lépett és az idegen férfire tartotta pisztolyát.
-Jaxon Jaxon. Hát sose tanulsz? Én mindig előrébb járok. Lily gyere ide. Justin mellé futottam. Kirántottam a pisztolyom és Jaxonra szegeztem. A két terminátor nagyságú maffiózó ránk szegezett pisztolyt.
-Bieber. Ez egy ördögi kör. Valamelyikunk meghal.-nevetett a férfi. Megéri neked egy lány miatt?
-Ez a lány az életem.-nézett rám Justin. Úgy éreztem most nekem kell lépnem. Nem érdekelt,hogy most szitává lőnek e. De muszáj volt. Megcsókoltam Justint.
-Gyönyörű ez az émejítő jelent. De most elbúcsúzom tőled Bieber. A pokolban találkozunk. Ekkor két lövés hangzódott el. Nem tudtam kit lőttek le. Nem engem mert éreztem volna. De hallottam ahogy két test a földre zuhan. Justin jól volt. Háta mögé néztem. Szám elé kaptam kezem és azonnal patakokban kezdtek folyni könnyeim. Justin ijedten fordult meg. Kezéből kiejtette fegyverét. Oda rohant a testhez. Térdre esett. Most látom csak elősször milyen ha szomorú is fáj neki. Onann kapta a legnagyobb fájdalmat ahonnan nem számított. Megfogtam saját pisztolyomat és Jaxsonra szegeztem.
-Ugye nem akarsz lelőni? Nem érdekelt a következmény. Meghúztam a ravaszt. Egyenesen a mellkasába fúródott. Abban a pillanatban esett össze . A mentőautók hangját hallottam. Oda ruhantam az élettelenül  fekvő Ryanhez. Teste már kihült. Lilásodni kezdett.  Az én könnycseppen az ő arcára hullott. Megpusziltam homlokát. Nem tudom felfogni hogy nincs többé . Megérdemelte az életet. Nem neki kellett volna meghalni. Justin felállt mellőlem. Ordított. Szeme tele volt könnyel. Öklével a falat verte. Hárman fogták le. Én meg csak néztem. Tehetetlenül sírva,ahogy Ryant letakarják egy fekete zsákkal és beemelik a mentőautóba. Érdekes,hogy aki élni akar már nem élhet. De aki nem akar élni az élhet. Justin térdreesett. Ökléből folyt a vér. Ez volt az utolsó emlékem erről.

14. Fejezet.

-Miss Sparks. Holnap már elhagyhatja a kórházat. De sokat pihenjen és még két hétig mellőzzük a sulit rendben?-mosolygott kedvesen.
-Azzal nem lesz probléma.-mosolyogtam mire felnevetett. Az orvost apu váltotta fel.
-Mit mondott?-kérdezte aggódva. Elkezdeni se tudtam mert abban a pillanatba anyu rohant be.
-Javult az állapotod? Vagy benttartanak? Ugye semmi komoly?-nézett aggódva.
-Holnap hazamehetek.-nevettem fel. És két hétig nincs suli.
-Akkor addig maradsz apádnál?-kérdezte anyu.
-Igen szeretnék.-mosolyogtam apára .
-Nagyon örülök,hogy jól vagy.-ölelt meg és egy puszit nyomott a homlokomra. Hoztam neked valamit.-nézett rám apu.
-Mit? Egy levelet tartott a kezében. Magadra hagyunk. Olvasd el. Nyugodtan. Ha bármi van szólj. Kint leszünk. De mi sem tudjuk mi van benne.-avval elhagyták a kortermet. A boritékon csak annyi volt,hogy Bye. Idegesen nyitottam ki. Kettényitottam a lapot és olvasni kezdtem.
"Lily. Mikor ezt elolvasod én már jó messze leszek tőled. Sajnálom,hogy igy kell elmondanom mindent. Holnap reggel (vagyis ma) felszállok egy repülőre ami Európába visz. Arra a döntésre jutottam,hogy muszáj elmennem. Nem tudok a szemedbe nézni. Sok fájdalmat okoztam neked. Remélem,hogy elfogsz felejteni. Felejts el egy életre. Felejtsd el,hogy ismertél egy Justin Bieber nevű fiút. Felejts el mindent ami velem kapcsolatos. Tudom nehéz. De felejts. Nem akarom,hogy arra emlékezz tönkre tettelek. Lépj tovább. Legyél a barátaiddal. Keress új szerelmet. Remélem valaki a helyemre tud lépni és átveszi azt a pozíciót amit én foglaltam el a szívedben. Örökre szeretni foglak. Ha egyszer még úgy hozza a jövő,hogy találkozunk akkor remélem újra barátok lehetünk. Amíg élek nem fogok más szeretni. Mostmár magamnak is betudom vallani. Szerelmes vagyok beléd Lily. Sajnálok mindent. Vigyázz magadra. És ne feledd, ha úgy alakul találkozunk. Szeretlek Sweetie.~J.
Fulladozva hajtottam össze a levelet. Nem lehet,hogy itthagyott. Az nem lehet. Nem hagyhatott itt. Üvöltöttem. Sírtam. Majdnem megfulladtam a könnyeimben. Nem hagyhatott itt. Egyedül. Nélküle semmi vagyok. Nem mehetett el. A tüdőm majdnem kiszakadt annyira sírtam. Anyu aggódva rohant be hozzám.
-Kicsim mi a baj? Nem tudtam válaszolni. Csak a levélre mutattam. Apu is bejött. Együtt olvasták el a levelet. Anyu a szája elé kapta a kezét. Apu meg csak nézett. Engem. Ahogy sírok. Ökölbe szorította a kezét. Emlékszem mikor azt mondta neki,hogy "Nem neked való a lányom. Ne hitesd el vele,hogy szereted". Nem hazudott. Apu kiengedte a kezét. Szomorúan nézett rám.
-Tényleg szeretett. Csak még jobban zokogtam. Képtelen voltam abbahagyni. Az egyetlen ember. Akit mindennél jobban szerettem. Itthagyott. Egyedül. Sosem fogom feldolgozni. Tenyerembe temette az arcom és csak sírtam. Sírtam és sírtam.
*Egy hét a kiengedés után*
-Kislányom! Egyél már. Attól,hogy játszod az anorexiást Bieber nem fog visszajonni. Lépj tovább és fogadd el.
-Nem vagyok anorexiás csak nem kivánom az ételt. A másik meg. Nem nem tudok kurvára nem tudok tovább lépni. Te nem tudod,hogy én mennyire szerettem apa.
-Te hogy beszélsz? Én nem a senkiházi barátaid vagyok! Tisztességesen beszélj velem. Kinek képzeled magad? Mióta hazajöttél 3 buliban voltál. Hulla részegen jössz haza. Állandoán cigizel. Füvezel. Gondolom mindenkivel összefekszel,mint egy rossz ribanc.-kiabált.
-Te nem vagy normális. A lányod vagyok nem egy utolsó kis senki! Miért beszélsz így velem. Hiba volt ide jönnöm.-orditottam én is. Felrohantam a szobába és azonnal pakolni kezdtem.
-Te meg mit csinálsz?-nézett rám dühösen mikor már nyitottam volna az ajtót.
-Ha nem látnád éppen elmegyek. Haza megyek anyához. Ugyis egy hét a suliig. És te is szivesebben örülnél annak ha nem lennék itt.
-Ha most elmész többet vissza ne gyere.
-Nem kell aggódnód. Nemfogok.-azzal becsaptam magam mögött az ajtót. Megfogom bánni? Lehet . De ez nekem nem élet,hogy megmondják mit csináljak.  A legelső repülővel haza is jöttem. Nem kellett volna így elválnom tőle. De ez van . Kiprovokálta. És engem ne ribancozzon le senki sem.
-Szia anya.-kiabáltam mikor beléptem a házba.
-Te hogy kerülsz ide?-kerekedett ki a szeme.
-Nem akarok róla beszélni.-motyogtam. A szobámba leszek.-indultam fel. Lefeküdtem az ágyamra és csak godolkodtam. Azóta vagyok ilyen mióta itt hagyott. Teljesen kifordultam magamból. Egy teljesen más Lily van most itt. Nem tudom mi történt. Talán csak neki akartam megfelelni. Dobtam egy sms-t Chanelnek hogy hazajöttem. Holnap találkozok is vele. Aztán úgy döntöttem alszom egyet mert későre járt.
*2 Hónap után*
-Kellj fel kicsim. Mindjárt suliba kell menned. Utolsó nap mostmár kibírod.-húzott ki az ágybol. Kómásan indultam el a fürdő felé. Megmostam az arcomat és a fogamat. Felöltöztem egy rövidgatyába és egy haspólóba és kisminkeltem magam.
-Anyu este elmentem bulizni Chanelékkel.-szóltam gyorsan.
-Nem gondolod,hogy túl sokat jársz buliba?-nézett utánam.
-Nem gondolom.-nevettem fel majd a kocsikulcsért nyúltam és elindultam.
-Utolsó nap Utolsó nap.-ugrott rám Chanel.
-Végre már.-nevettem fel.
-Ez lesz az év bulija.-vigyorgott Zyan.
-Az biztos.-öleltem meg szorosan.
-Ott jön Ryan.-biccentett Chan.
-Ryaan!Kiabáltam és az ölébe ugrottam.
-Baba.-nevett fel. Ohh igen,ha nem mondtam volna. Ryan lett a legjobb barátom. Miután Justin itthagyott rájöttem,hogy Ryant is itthagyta. Ő is kivolt. Együtt ittunk. Cigiztünk. És aztán nagyon jóba lettünk. Mintha a bátyám lenne Zyanel együtt.
-Jössz a buliba?-vigyorogtam.
-Ki nem hagyom.-karolta át a vállamat és így mentünk be.
-Tudod Ryan. Nagyon fáj a lábam és nem tudok menni a lépcsőn.-vigyorogtam. Megfogtam a nyakát mire térdhajlatomba nyúlt és felemelt. Mindenki minket nézett. Új nekik,hogy Ryannel mutatkozom. De hiszen a két legmenőbbek vagyunk a suliba.  És egy nagyon jó ember. Nem tudnék már nélküle élni.
-Na mi van a Kis Lily tovább lépett Bieberen?-vigyorgott rám a suli ribanca.
-Igen. 3 hónap alatt sikerült. Kösz,hogy érdekel. Gondolom neked nagyon hiányzik hisz más bottal se nyúlna hozzád.-vigyorogtam és bementem.
-Sparks!-hallottam meg osztályfőnököm hangját.
-Hm?-fordultam meg.
-Tisztelet tudobban ha kérhetem. És kérlek jövőre mellőzd az ilyen rövidnadrágokat. Nem hiszem,hogy közönségesnek akarsz tűnni.
-Jól van Jól van.-motyogtam unottan. A tanár morgott valamit az orra alatt de azt már nem hallottam. Azt hiszem jobb is.
-Mivel ez az utolsó tanítási nap gondoltam az utolsó 2óráról elengedlek benneteket. Köszönöm az ideji munkátokat mindenkivel meg vagyok elégedve. Jövőre is ugyan ilyen precíz munkát kérek hisz éretségi lesz. Mr. Bieberről nem tudok semmit,hogy jövőre vissza jön-e. Kellemes nyarat kívánok mindenkinek.
-Adja az isten,hogy ne jöjjön vissza.-szorítottam össze számat.
-Lily. Hány óránk lesz még?-lökött meg Chanel.
-2. Tesi meg Rajzd de rajzon kimegyünk úgyis valahova.  Tesin átöltöztem a tesi cuccomba. A tanár nagyon szeret minket szivatni. Annyi mázlim van,hogy engem imád. Egy laza cooper tesztet csinaltatott velunk így utolsó nap. Én futottam a legtöbb kört aztán Ryan.
-Sparks! Köszönöm az idei munkádat. Remélem jövőre is ilyen odaadón fogsz dolgozni.-mosolygott.
-Köszönöm tanár úr. Mindent megteszek majd jövőre is.-vigyorogtam és bementem az öltözőbe.
-Nyaló gép vagy.-dobott meg izzadt polójával Chanel.
-Nem csak szimplán imád.-vigyorogtam rá. Gyorsan átöltöztem majd indultam is ki Zyanékhez.
-Csak azért szeret a tanár mert jól nézel ki.-nevetett Zyan 
-Csak szimplán jobb vagyok nálatok.-nyújóttam ki nyelvemet mire elkaptam karomat és a vállára kapott.
-Engedj el Zy. Megöllek ha nem teszel le.-kiabáltam és közben kezemmel hátát csapkodtam.
-Ki is a jobb had halljam?-nevetett.
-Hát nem te.-vágtam rá kapásból mire futni kezdett velem.
-Najó Zyan a jó isten basszon meg most azonnál tegyél le. Le fogsz ejteni te hulye.-kezdtem pánikolni.
-Nyugi semmi baj. Csak azért is futott tovább. Persze,hogy a lépcsőn kell rohannia. Ahol tömeg van. A nagy okos Zyan bazdmeg megprobált lerakni csak ő arra nem gondolt hogy engem mondjuk meglöknek és elveszítem az egyensúlyom. Na pontosan ez történt. Lerakott. Épp,hogy a lépcső sarkán meg tudtam állni mikor az egyik kretén meglökött. Elkezdtem hátrafelé esni. Összeszorított foggal és szemmel vártam,hogy a padlóra érkezzem és a fejemet beverjem. De ez nem történt meg. Elkapott valaki. Két erős karba estem bele. Megmentőm illata ismerős volt. Nem tudom honnan. A diákok elhallgattak. Folytott csend volt. Nem értettem mi lehet hiszen eddig ment a beszéd és a nevetés. Most meg? Néma feszült csend. Lassan kinyítottam a szememet. Ami akkor fogadott elhinni nem akartam. Szemem azonnal könybe lábadt és az egész testem remegni kezdett. Nem tudtam mit csinálni. Amilyen gyorsan csak tudtam kikászálódtam karjaiból és kirohantam az iskolából. Nem tudom elhinni amit most láttam. Ez nem lehet. Csak képzelődtem.